A komolyzene Luke Skywalkere impróval és sztorizással avat be az operák világába

„A szoprán és a tenor szereti egymást, a bariton keresztbe tesz” – néha ennyire leegyszerűsített örök igazságokkal magyarázza el az opera lényegét Dinyés Dániel zeneszerző-karmester, a Szegedi Nemzeti Színház zenei vezetője, aki kis csapatával új szórakoztató műfajt teremtett. Operabeavató című előadásukon érdekességeket és izgalmas történeteket mesélnek el egy-egy opera hátteréről, és tisztelettel ugyan, de valamelyest leemelik a zeneszerzőt is a piedesztálról. Közben folyamatosan improvizálnak, a néző előtt próbálják a jeleneteket – úgy, hogy még egymást is megnevettetik. És kiderül, hogy az operaénekesek is jó színészek.

„Miközben erre az előadásra készültem, azon gondolkodtam, mitől lett a hazaszeretet himnusza a Bánk bán Hazám, hazám című áriája. Hiszen nagyjából 1848 óta központi kérdés volt, hogy önállóvá váljon Magyarország, és annyi népdalunk van, ami a hazáról szól – akkor miért éppen ez lett ennyire ikonikus? Három napon át böngésztem Bartók, Kodály és Vargyas Lajos népdalgyűjteményeit – ezek mind 600-700 oldalas kötetek –, és arra jöttem rá, hogy igazából egyetlen népdal sem beszél a hazaszeretetről.

A hazával kapcsolatban lényegében mindig csak az kerül elő: elvisznek katonának, és búsan nézek vissza a honra, aztán vagy meghalok, vagy visszajövök hozzád.

Még a toborzókban is más a lényeg: A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, eszik iszik a sátorban semmire sincs dolga, hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet… Ez persze nem baj, ilyenek vagyunk, na bumm! Amit Bartók és Kodály megörökített nekünk, az a magyar lélekről sok dolgot elárul, de legfőképp azt, hogy a magyar nép igazából egy dolgot szeret nagyon: a történeteket.”

Utóbbi most is kiderül: Dinyés Dániel egyetlen zongorával és egy kellékesládával ül a színpadon, és mesél. Nyaranta az Ördögkatlan Fesztiválon, majd augusztus végén Szentendrén, a MűvészetMalom udvarán – a Bánk bán éppen augusztus 20-án volt terítéken –, aztán a fővárosi nézőknek. Miután elmagyarázza, hogy Erkel Ferenc olyasfajta hiányra talált rá a mondanivalóban, ami nem létezett addig a népzenében, azt is megmutatja, miért érzi a közönség a Hazám, hazám bevezető zenéjének első taktusa után, hogy itt valami fontos dolgokról lesz szó, fontos hangnemben.

„Erkel fogta a cigányzenei motívumokat, aztán szépen rátette a nagy romantikus vasalót, és elkezdte kivasalni olasz stílusban. A mi magyar szívünk pedig ezt hallva azon nyomban megdobban.”

A teljes cikk a FORBES oldalán olvasható.

>> Fotó: Sebestyén László