Elhunyt Busa Tamás

Súlyos veszteség érte a magyar operaéletet: COVID-fertőzés okozta megbetegedés szövődményei következtében elhunyt Busa Tamás énekművész, operaénekes. Szülővárosában, Csongrádon kezdett zenét tanulni, zongorán, oboán, később orgonán játszott. Zenei tanulmányai során felfigyeltek kiváló hangi adottságaira, ezért zeneművész diplomáját már énekesként, Sinkó György tanítványaként szerezte 1990-ben Szegeden.

A gazdag hangú baritonistát azonnal szerződtette a Szegedi Nemzeti Színház. Már pályája kezdetén főszerepekben mutatkozott be, komoly szakmai elismerést szerzett. Koncerténekesként 1991-ben szegedi produkció szólistájaként az Escorial bazilikájában énekelt, és a következő években több oratórium-előadással számos spanyol városban lépett fel.  A szegedi években legemlékezetesebb színpadi alakítása Mozart Figarójának címszerepe volt; a Galgóczy Judit rendezte előadást a budapesti opera is átvette, így a főváros közönsége is megismerte, szívébe fogadta.

1997-ben a Magyar Állami Operaház magánénekese, rövidesen az egyik legtöbbet foglalkoztatott szólistája lett. Valamennyi magyar operaszínpadon szívesen látott vendégművész volt, több mint harminc bariton főszerepben lépett fel. Az Állami Operaház társulatának külföldi vendégjátékaival a világ számos pontján aratott sikereket.

Szegedre az utóbbi években két olyan szerepben tért vissza, melyek a város operakedvelőiben kedves emlékeket idéztek. A Sevillai borbély Bartolóját már Kovalik Balázs produkciójában is énekelte. Utolsó szegedi fellépésére Mozart Figaro házassága című operájában került sor: doktor Bartolóként, remek humorú szerepformálással idézte a régi sikereket. A darab címszerepét ugyan életkori okokból hagyta maga mögött, ám a közönséget még számos emlékezetes alakítással örvendezhette volna meg, ha a halál hatvanhatodik életévében, pályája töretlenül aktív szakaszában el nem ragadja.

Megrendüléssel:

a Szegedi Nemzeti Színház társulata

 

(A korábbi, szegedi szerepeiről készült felvételeket teátrumunk archivumából válogattuk.)